Me and the President (Én és az Elnök)

Me and the President (Én és az Elnök)

Szerző anonymanalyst @ szeptember 10, 2011

Szerző: Pszichiáter

 

Ha valaki belenéz Balla személyes honlapjának képgalériájába, pár kép után rájön, hogy ez az ember beteg. Egy képmutató, szenteskedő, ostoba, hiú majom, aki beállított képekkel hol itt, hol ott, hol ezzel, hol azzal, mesterkélt vigyorral, vagy komolykodó, szenteskedő ábrázattal görcsösen bizonyítani akar, valósággal harsogja a képekről: „Nézzetek rám, igenis vagyok valaki. Ezt is elértem. Én, a kis porszem, Balla Péter. Eljutottam ide is, oda is. Találkoztam ezzel is, azzal is.” Merev, mesterkélt patkányarc, törpetermet, az arcra kisugárzó belső csúnyaság. Balla nem azért csúnya, mert így született, hanem mert a lelki korcssága eltorzította. És ez a testi-lelki korcs beteges exhibicionizmussal fotóztatja magát. Sőt, nemcsak magát. Öndemonstrációihoz előszeretettel használja kulisszának szerencsétlen családját. Már ha kéznél vannak. Egzotikus utakra nem cipeli őket magával. Akkor odarángat maga mellé egy koraeit, egy indiait, egy négert, vagy ha más nem jut, végső soron egy fehér embert. Balla mindent dokumentálni akar -mintha maga sem hinné, hogy ez megtörtént vele.

Sándor palotai élménynapjával sem tud betelni. Sokan kaptak már a mindenkori köztársasági elnöktől valamilyen kinevezést. De hogy valaki ilyen családi fotóval örökítse meg ezt a hivatalos eseményt, mint Balla, az még aligha fordult elő:

 

Én és az Elnök

 

A családot Balla úgy állította fel Schmitt Pál körül, mint valami aszimmetrikus orgonasípokat. „Kisanyám, fényképezkedünk az elnökkel. Intézd a gyerekeket. Nem, majd én: Zsombi,te ide állj, Csenge te oda stb.” A kislány komolyan veszi a papa utasításait. Pontolyan mereven néz a kamerába, mint a papa szokott. A fiúk közül a középső humorral fogja fel a kötelező pózolást. Egyedül benne van némi élet. A csendélet tragikus hőse Hegedűs Gyöngyi, aki fejét férefordítva, lemondóan, megadóan, sorsába beletörődve áll ott. Abszolút nem élvezi a helyzetet, de kötelességből végigcsinálja. Az ő élete már csak kötelességekből áll, és gyaníthatóan nem ez a legrosszabb. El lehet képzelni azt a viszolyogtató másik kötelességet is, amikor ez a szép, okos és jóságos nő merő kötelességérzetből ezzel a kívül-belül borzalommal, ezzel a halálfejű törpe Drakulával… Nem folytatom. Csak elképzelem, mi járhat ilyenkor a fejében: „Hová tettem a szemem, amikor ezt az undorító szörnyeteget kifogtam?”

De még ezt a képet is lehet fokozni, lásd az alábbi, ugyancsak a Sándor palotai élménynap alkalmából készült családi fotót:

 

Én és a papírom

 

Itt a család nem egyvonalban van a főszereplővel, hanem kicsit hátrébb, hogy ő és új papírja érvényesülhessenek. Nézzék ezt az arcot, ezt a nem keresztyéni, hanem kifejezetten idióta büszkeséget, miközben azt mondja: „Isten dicsőségére” , de azt gondolja „Az enyémre.” Infantilis buzgalommal tartja a kamera elé friss oklevelét, hogy látsszon. Oda is szól a fotósnak: „Úgy fényképezze, hogy látsszanak a betűk is. Látsszon a nevem!” Rút, bedagadt arcát, apró, ázsiai szemét majd szétveti az öröm, úszik a boldogságban: “Idesüssetek! Ezt én kaptam, én, a szürke kis Balla Péter, magától az excellenciás elnök úrtól.”

A Károli rektori székébe egy hiú, exhibicionista pszichopatát ültettek.

Kategória: Balla Péter, Károli University of the Reformed Church | Címke:: , | Szerkesztés | 17 Hozzászólások »

Advertisements

About karoligaspar

Doctor of Law, Protestant
This entry was posted in Károli Gáspár Református Egyetem, Magyar Református Egyház and tagged , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s