Who pays? (Ki fizeti a halandzsakutatást?)

Who pays? (Ki fizeti a halandzsakutatást?)

Szerző anonymanalyst @ augusztus 1, 2011

A 2003. évi filológia-vitának eredetileg Kulcsár-Szabó Ernő nyelve, stílusa lett volna a tárgya, de a megbírált, „ahelyett, hogy a kifogásolt stílusvirágokat” védte volna (vö. HI: Viszontválasz), a bíráló személyét, származását, családját, édesapját támadta. Valamiféle 19. századi determinisztikus, pozitivista, miliőelméleti érveléssel, amelyre ráhúzott egy Gadamer-idézetet – „Senki sem tudja egyszerűen kireflektálni magát abból a gondolkodásmódból, amelybe beleformálták” – Horváth Ivánt egyszerűen belereflektálta az ateista, nemzetietlen kommunista hagyományba, ahonnan az ő szép magyar protestáns, puritán, veretes nyelvezete nem érthető meg.

A Litera, a Magyar Narancs, a Jelenkor és a Műút után ezért most olyan lapot választunk, a Demokratát, amely a mélymagyar, nemzeti, protestáns, sőt, kálvinista hagyomány felől olvassa Kulcsár-Szabó Ernő szövegeit. Sőt, nemcsak olvassa, hanem feltesz egy esszenciális kérdést: ki fizeti ezt a „kutatást”? A válasz lesújtóbb, mint a baloldal kritikája. Valahogy így hangzik: Kulcsár-Szabó Ernő „egy szoclib nyomoronc”, az „öszödi böszme” irodalmi pendantja, aki terrorizálja a szakmát, és a mi pénzünkből, a mi adónkból haszontalan szövegszörnyeket állít elő. – A szerk.

 

Szerző: Szalay Károly

Kérem, ne dobják félre, olvassák végig türelmesen az alábbiakat: „(…) dialogikus horizontmagassága ezért azzal magyarázható, hogy az alanyi beszédhelyzet meghaladhatatlansága mellett rendre megjelenik a vele ugyan kibékíthetetlen, szükségszerűen szembenálló, de egyszersmind rajta túli személytelen távlat is. A létben való bennállás feltételezettségét mindig ez utóbbi teszi érzékelhetővé. A dialogikus létérzékelésnek (…) autochton értékrendje (…) dezinvidualizáció térségi ideologémák paradigmaváltása. A szellemi szituáltaság konvertálhatatlansága interszubjektív tapasztalat. (…)”

Őrült beszéd, de van benne rendszer, ha magyarra fordítom. Ám ha rámjön a fordíthatnék, tehetem azt hollandból vagy hottentottából is. De magyarról magyarra? Azt nem. Joggal kérdezhetik ezután, kitől idézgetek én itten? Megmondom.

Kulcsár Szabó Ernőtől, a Magyar irodalom története 1945-től 1990-ig című interszubjektív létértelmezéséből, amely kétszer is megjelent, 1993-ban és 1994-ben, az önök adójából! És ha azt firtatják, ki a fészkes fene ez a KuSzE? Azt is megmondom. Rendkívül fontos személyiség, nem tudománya, hanem elfoglalt pozíciói miatt. Akadémikus, „egyetemi tanszékek vezetője, tanítványai révén számos műhelyre van befolyása, ösztöndíj és pályázatpénzosztó helyek kulcsfigurája” – írja róla Bundula István a Magyar Narancsban. Egyszóval KuSzE élet és halál ura irodalmunkban.

Jellegzetesen szoclib szellemi nyomoronc. Azt is kérdezhetik: mi a fenének írok erről a tizenöt évvel ezelőtt publikált „kuszaféle” konvertálhatatlan dezinficiálódásról? Mert most jelent meg végre egy megsemmisítő kritika Bezeczky Gábor tollából, 155 oldalon: Irodalomtörténet a senki földjén címmel. Marólúgos leleplezése Kusza nagyzolásának. Ám az árulkodik, hogy nem itthon, hanem a Szlovákiának csúfolt felvidéken, Pozsonyban, a magyar királyok és a magyar országgyűlések városában látott napvilágot. Még ez a vakmerő Bezeczky is csak a Duna túlpartjától merte öltögetni a nyelvét Gergényi legjobb tanítványára. Bundula megírja, miért „a szűkebb szakmából nemigen akaródzik senkinek megnyilatkozni Bezeczky könyvéről, és van aki nem is tagadja, hogy kenyérféltésből hallgat.”

Vagyis Kulcsár Szabó Ernő terrorizálja kollégáit, amúgy kommunista-liberális módra? Az is kiderül részben Bezeczky, részben az e könyvről írott Bundula-méltatásból is, hogy Kulcsár Szabó Ernő akadémikus-egyetemi tanár nemcsak szakmailag nulla, hanem emberileg is szörnyeteg. „Kulturálatlan vitatkozó”, mert „nem partnerei érveit cáfolja, hanem azt, amit ő annak gondol.” Klasszikus lenini módszer. Azokat pedig, akik önállóan mertek vélekedni, egyszerűen „leparasztozta (…) őskövületnek bélyegezte”.

Tovább idézve Bundula kritikáját, s általa Bezeczky véleményét is: „működését arrogáns és felsőbbségi tudat jellemzi” vagyis önimádó, beképzelt disznóhólyag. Állításai sokszor „homályosak, sőt zavaros és ellentmondásos premisszákra épülnek.” Az igazi nagy és elképesztő durranás persze az, hogy Bezeczky bebizonyítja: a „Kulcsár Szabó-i okfejtés néhány tétele félrefordításon alapul.”

Vagyis az ájultan Nyugat-sznob nem tudja jól a nyugati nyelveket. Tehát értékrendje, „kánonja” tévedésekből ered. Amit vagy kritikátlanul átvesz a szakma rosszabbik része, vagy ellenhülyeségekkel, hamis értékrenddel próbál korrigálni.

Az őszödi böszme tovább él irodalmárokban.

Forrás: Szókimondó – Kiszera méra bávatag

2011-03-25 09:41:07

http://www.demokrata.hu/ujsagcikk/szokimondo_kiszera_mera_bavatag/

Kategória: ELTE | Címke:: , , , , , | Szerkesztés | Leave a Comment »

Advertisements

About karoligaspar

Doctor of Law, Protestant
This entry was posted in Károli Gáspár Református Egyetem. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s