Short report on a funeral (Rövid beszámoló Bolyki temetéséről)

Short report on a funeral (Rövid beszámoló Bolyki temetéséről)

Szerző jhnnsclvn @ június 10, 2011

Szerző: Psalmus

Szemerkélő esőben kezdődött ma reggel 9 órakor a Farkasréti temető ravatalozójának 3-as termében Bolyki János professzor emeritus búcsúztatása.  A teremben csak a család – Gabi néni, az özvegy, és a fiúk – valamint a közvetlen teológuskollégák, barátok fértek el, a többiek – úgy 50-60 ember – a ravatalozó előtti teraszon kifeszített esernyőkkel várakoztak.

A gyászistentiszteletet a Bolykihoz közel álló kolléga, barát, Szabó István dunamelléki püspök celebrálta. Ügyesen szerkesztett igehirdetés volt, amelyben úgy méltatta az elhunytat, hogy nemcsak azt mondta el, milyen volt Bolyki János életében, hanem azt is, milyen nem volt. Például nem volt besúgó (mint Bölcskei Gusztáv, ami implicite benne foglaltatott ebben a negatív méltatásban), nem szeretett senkit feljelentgetni (nem úgy, mint a jelenlévő Balla Péter, aki rektorhelyetteskedése óta nemcsak buzgón kirugdosta, hanem fel is jelentgette a kollégáit: a Rektori Hivatal és az ÁJK több titkárnőjét, ügyintézőjét, de főleg a vezető beosztású kollégákat, mint pl. Ravasz Levente főtitkárt – Prekker Judit rövid hivatali életű utódját – , Kapa Mátyás dékánt, Bíró Mária dékánhelyettest, az ÁJK-n több oktatót – Domokos Andrea pl. csak hajszál híján kerülte ezt el). Szerette az igazságot (nem úgy, mint Balla Péter, aki Bolyki őszinteségét szankcionálta: leárulózta, az emeritusi cím visszavonásával fenyegette, és visszaszívatta vele a 168 órának adott nyilatkozatát, amelyben csakis az igazat mondta; és nem úgy, mint Pethő Sándor, aki az egész karrierjét hazudozásokra építette). Ilyen módon sikerült Szabó püspöknek nemcsak Bolykit bemutatni, hanem az őt halálba üldöző kollégákat is.

A károlis kollégák nevében végülis nem a jelenlévő Balla, hanem a HTK dékánja, a kevésbé kompromittált Békési Sándor méltatta az elhunyt tudományos munkásságát, oktatói, emberi erényeit, és lelkészként vigaszt is csepegtetett Bolyki immár testetlen szellemének és személyiségének köztünk maradásáról elmélkedve.

Balla Péter is ott volt mellette, de bölcsen tartózkodott attól, hogy kappanhangján és áljámbor képpel demonstrálja azt, amit Bolyki Szabó püspök szerint kifejezetten nem szeretett: a hazudozást és a képmutatást. A Hegedűs-családot Balla felesége képviselte, aki házastársi esküjéhez híven jóban-rosszban kitart farizeus férje mellett.

Azért Balla Péter nem volt nyugodt. Állandóan tekergette tüskésre nyírt fejét, nyilván Johannest kereste.  (Még az előző poszton látható képen lévő frizurához képest is rövid volt az a néhány szál haj, ami kis, kocka fejét borítja, tehát a zsinati ülés óta, vagy közvetlenül a temetés előtt újra levágatta: talán az a téveszméje, hogyha kívül rendbeteszi a fejét, akkor belül is rend lesz majd. ) De mikor több körbeszemléléssel sem találta Johannest vagy valami hozzá hasonlót, annyira felbátorodott, hogy – protokolláris helyét elfoglalva – egészen elöl, mindjárt a család mögött kísérte a halottas kocsit, erőt és bátorságot merítve jobbján haladó feleségéből.

Pethő nem mutatkozott. Talán esernyőnek álcázta magát, de valószínűbb, hogy nem akarta magát a várhatóan nagy érdeklődésnek kitenni. (A hozzászólásokból kiderült, hogy ott volt, csak nem vettük észre, mert egész idő alatt lesütötte a szemét, mi pedig figyelmetlenek voltunk. Elnézést a tévedésért. – A szerk.)

Nem mutatkozott a BTK patkányderbyjének örök győztese, a mindenkit kirúgató, de minden kirúgást túlélő Szabó András. Sem elmaradhatatlan oldalbordája, Petrőczi, aki olyan jól kihasználta Bolykit: mindenhova beültette elnöknek: szigorlati bizottságba, konferenciára, és beadagolta neki, milyen döntéseket, milyen állásfoglalást, milyen véleményt vár. A gyermekien ártatlan és becsületes Bolyki – magából kiindulva – soha nem sejtett cselt semmiben: elvállalta a méltatlan feladatokat, mert Szabó és Petrőczi azt hazudták neki, hogy ezt kívánja tőle az egyetem érdeke. Ő pedig nekik is hitt, akárcsak Pethőnek. Jóhiszeműségével csalók könnyű prédája volt a Károlin, ahol csalóból túl sok van.

Ott volt viszont a Szabó-Petrőczi házaspárt az egyetemre becsempésző, mindenkit túlélő Barátossy Jenő, egykori főtitkár, aki igencsak fitnek mutatkozott. Szálfaegyenesen végigállta a beszédeket, és még utána is kibírta: nem csatlakozott a gyászszertartás után a ravatalozó árkádos boltozata alatt a régi temetőrészbe hátravonuló idős bácsikhoz, akik prosztataproblémáik miatt kénytelenek voltak besegíteni az esőnek a locsolásba. (Kellene egy rendes mosdó a ravatalozó mellé, elvégre Európában volnánk, vagy nem?)

Udvarias házigazdaként viselkedett azonban Karasszon, aki megvárta a magukon könnyítő bácsikat, majd zárta a portát és a sort, támogatva az öregeket a vonuló menet után.

A gyászszertartás a ravatalozónál a 470. Zsoltár éneklésével ért véget, majd a menet megérkezett a sírhoz, ahol még további zsoltárokat énekelgettek.

Kategória: Balla Péter, HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címke:: , , , , | 32 Hozzászólások »

Advertisements

About karoligaspar

Doctor of Law, Protestant
This entry was posted in Károli Gáspár Református Egyetem, Magyar Református Egyház and tagged , , , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s