I would be wind if you were a sail (Lennék én hátszél, ha lennél vitorla)

I would be wind if you were a sail (Lennék én hátszél, ha lennél vitorla)

Szerző jhnnsclvn @ május 17, 2011

Szerző: Zores

A cím akár egy népdal-idézet is lehetne. De nem az. Műdal. Ugyanis van ismert, néven nevezett szerzője. A költőt úgy hívják, hogy Bölcskei Gusztáv. Nemrég költötte: a múlt héten, vagy akörül. Műfaját tekintve udvarló-ének. A főhős maga a trubadúr: Bölcskei Gusztáv.  Az ara: a Fidesz. Virágének, mert az üzenet virágnyelven van kódolva. A hátszél jelentése: nyalás, a vitorla jelentése: lóvé. Vagyis a megkapó költői metafora köznyelvre lefordítva kiábrándítóan obszcén jelentésű. Kb. ennyit tesz: kinyalnálak továbbra is hátulról, ha látnám már a lóvét.

Annyit siránkozott Bölcskei pénzért és külön az 1 %-ért a médiában, hogy már a Magyar Narancsnak is feltűnt az agresszív tarhálás. Vári Györgynek sikerült mikrofonvégre kapnia a Főpásztort, aki neki is elsírta legfőbb problémáját: a kálvinista OV semmivel sem ad neki több pénzt, mint az istentelen GyF. A cikk a múlt hét csütörtöki Magyar Narancsban jelent meg.

Vári fifkásan alákérdezett, Bölcskei pedig nem látott át a szitán, és nem fogta vissza magát. Ahogy Luther mondja, „wes das Herz voll is, des geht der Mund über”. Vagyis Bölcskeinek óvatlanul és szűretlenül ömlött ki a száján mindaz a keserűség, ami a szívét már egy éve nyomja.

Bölcskei kimondatlanul renegátsággal vádolja OV-t. Bár a miniszterelnök maga is kálomista, és a kormánytagok között a kálomisták túlreprezentáltak, a kormány párbeszéde mégis a pápistákkal intenzívebb. OV kivételez a pápistákkal – panaszolja a féltékeny trubadúr. Így a kapcsolat a kormányzó pártokkal a választások előtti és alatti heves udvarlás ellenére nem felhőtlen. Pedig a választások idején Bölcskei igazán odatette magát, szó nem érheti a háza táját:

http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/04/22/bolcskei-and-the-jobbik-bolcskei-es-jobbikos-gardaja/

Azóta eltelt több mint egy éve, és most Bölcskei a csalódott szerelmes hangján panaszolja:

„A különben szintén református miniszterelnökkel lévő ’szövetség’ is fontos, de az még jobb volna, ha sikerülne úgy szeretni minket, hogy közben sűrűbben hallgassanak meg – mondta a Zsinat lelkészi elnöke a téma kapcsán, és nehézségeket is említett. – Szeretnénk ennek a kormánynak hátszelet biztosítani, de néha nem találjuk a vitorlát.”

Íme Bölcskei ország-világ előtt panaszolja el, amit másfél éve csak baráti és zsinati köröknek árult el, hogy kegyvesztett a miniszterelnöknél, OV nemhogy nem szereti, hanem kifejezetten utálja, nem akarja őt fogadni (erre vonatkozik az ima, hogy bárcsak „sűrűbben” hallgattathatna meg). Ha OV mégsem tudja a ragadáncs kullancsot lerázni, akkor hosszan előszobáztatja, fagyosan bánik vele, érzékelteti vele, hogy szeretné, ha már lemondana, és nem ad neki egy árva vasat sem (vagyis még a távolban sem látszik a „vitorla”, amit Bölcskei a szószékéről teli tüdővel továbbra is fújni akar). Bölcskeinek jó fél évvel ezelőtt sikerült végre bejutnia a miniszterelnökhöz, de akkor is csak a református egyetem ideiglenes akkreditációját sikerült kisírnia, pluszpénzt, amiért elsősorban ment, azt nem.

A hátszél- és a vitorla-metafora költőileg és tartalmilag is telitalálat. A szerelmes fél udvarolna tovább, ajánlgatja magát, sőt, felajánlkozik a másik félnek, mint egy rossz k….a, de hiába várja a viszonzást – az nem jön. A szándék a hátszél fúvására még megvan, de motiváltság híján a kitartás csökken, a vitorlának pedig nincs szüksége Bölcskei hátszelére, száguld az enélkül is, annyira, hogy már el is tűnt a teli tüdőből erőlködő Bölcskei látóteréből.

Ez a szép népdalszerű sor a bánatos hátszélről és a hűtlen, kacér vitorláról akár Petőfi „Felhő”-ciklusából is származhatna, vagy a mi költőnk, az izraleita származású Heinrich Heine fiatalkori románcaiból: a viszonzatlan szerelem kínjairól szól, amelynek reménytelenségét az elkeseredett szerelmes még nem akarja belátni. Még próbálkozik a visszahódítással.

Vári azonban nem érzékeny a szerelmi gondokra. Épp ellenkezőleg, ő csak a szociális gondokra érzékeny, és ennek hiányát hányja Bölcskei szemére. Ha a Főlelkésznek fáj az adócsökkenésből következő 1%-os egyházi bevételcsökkenés, akkor miért nem emelte fel a szavát az új adótörvény ellen?Bölcskei valami olyasmit válaszol, hogy az egyház külön bérkompenzációban reménykedett, a szegények tömegeinek problémájára meg magasról tesz (ezt nem így mondja ki, hanem valahogy úgy, hogy ki akar előbb várni, mi lesz belőle). Neki csak az fáj, amit a saját bőrén érez. Nem őrzője ő az atyafiainak, csak pásztora. (Vagy ez nem ugyanaz? Pláne, ha az illető a pásztorok közt a numero 1, a fő-főpásztor?)

A Magyar Narancs cikkének végére kirajzolódik „a politika körül sündörgő, pénz miatt síró és a magát az igazság önjelölt birtokosának tartó” Főpásztor, Bölcskei Gusztáv lelkészi elnök megnyerő profilja, aki fájdalmas nosztalgiával telitüdőből fújja a ködbevesző vitorláshajó után hiábavaló nótáját:

„Lennék én hátszél, ha lennél vitorla …”

(Forrás: http://www.evangelikus.hu/lapszemle/a-reformatus-egyhazrol-cikkez-a-magyar-narancs/?searchterm=V%C3%A1ri%20Gy%C3%B6rgy%20magyar%20narancs )

 

Kategória: HungarianCalvinistChurch | Címke:: , , | 53 Hozzászólások »

Advertisements

About karoligaspar

Doctor of Law, Protestant
This entry was posted in Magyar Református Egyház and tagged , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s